Bocsánat, hogy eltűntem, az igazság az, hogy új munkahelyen kezdtem, és nem akartam addig írni róla, amíg meg nem tapasztaltam, hogy valójában milyen, nehogy úgy járjak, mint legutóbb :)

Szóval az új hely a Chapters, Kanada legnagyobb könyváruháza, egy kész kincsesbánya! A munka nem túl bonyolult, segítek a vevőknek, megrendelek könyveket, egyeztetek más boltokkal stb. És imádom. Mindenki nagyon kedves, segítőkész, és élvezet ennyi csodás könyv között dolgozni. Ráadásul 30% kedvezményem van, plusz kölcsönözhetek ki könyveket, amit persze tökéletes állapotban kell visszavinni, de még arra is lehetőség van, hogy egy külön részlegben kitegyük a kedvenc könyveinket, egyfajta referencának a vevők részére. Szerintem ez jó ötlet. A főnökkel arról is beszéltünk, hogy itt gyakran van lehetőség feljebb lépni a ranglétrán, amit a végzettségem és tapasztalatom indokol is elvileg, még a végén karriert csinálok....:)

Más: Nagyon ért már bennem, hogy leírjam az őszinte véleményemet az itteni helyzetről, köszönhetően egy kandai-magyar fórumnak, ahol hónapok óta azt tapasztalom, hogy a magyarok mindenáron ki akarnak vándorolni Kanadába, az itt élő magyarok, pedig próbálják őket visszatartani, lebeszélni, figyelmeztetni, amiből hatalmas viták alakulnak ki. Amíg otthon voltam, túlzásnak tartottam az itteniek reakcióit...ma már nem. Mindenki, aki azt hiszi, hogy itt tyű de jó az élet, üzenem...hogy NEM. Látom magam körül a változásokat, hogy befagyasztják az állásokat és fizetéseket, hogy egy olyan fizetésből, amiből pár éve vígan megéltél, ma már csak vegetálsz, hogy mindennek tízszeres ára lett....arról nem beszélve, hogy Kanada messze nem atyáskodik úgy a nép felett, mint Magyarország. Ha hiszitek, ha nem, nem jobb a helyzet, mint otthon! Nyilván más, de nem jobb...nem hogy kolbászból nincs a kerítés, de még párizsiból sem :) Csak azért írtam ezt le, mert azt érzem, hogy sok ember fejében még mindig olyan sztereotípiák élnek Kanadával kapcsolatban, ami talán vagy 10 éve megállta a helyét, de ma már nem. Igenis nehéz, és igen, személyesen is tapasztalom, nem csak a vakvilágba beszélek. Az a véleményem, hogy ha valami konkrét dolog vonz ide (barátok, rokonok, konkrét munkalehetőség), akkor hajrá, de pusztán ide menekülni...az nem jó ötlet. Nnaa...ezt is megírtam. Jelzem nem próbálok senkit elítélni vagy valami hasonló...általános vélemény volt :)

Jim elhatározta, hogy akkor ő pitét süt :) Mert hogy én még nem is ettem amerikai stílusút, bár én tényleg nem nagyon eszem meg a sütiket, egy-két kivételtől eltekintve. Hát most eljött az ideje, szedtünk az almafáról almát (még mindig kicsik, nem is érnek meg majd rendesen, 1 hónapig volt csak nyár...már lehet érezni az őszt a levegőben), meg volt itthon áfonya, amit ingyen kaptunk a háztulajtól, Jim sütött két pitét, sajna az áfonya jól kicsurgott mindenhová, de mindkettő nagyon finom lett, az almás pitén látható kis leveleket is ő csinálta :) Fagyival esszük, hát komolyan isteni, beleszerettem :)

És Boldog Névnapot az Anyukámnak holnapra!!!! :)

Hát igen, ez még mindig probléma itt...nem tudok aludni :( Reggel, délelőtt minden OK, aztán délután 1-kor (ami otthon este 9) rámjön egy erős álmosság, az eltart kb délután 3-ig, de nem akarok lefeküdni, mert akkor még rosszabb. Este hétkor újabb álmos roham, aztán este 11-kor kipattan a szemem, és éjjel háromkor úgy kell berugdosnom magam az ágyba...talán 4 körül el is alszom, de nem igazi, mély alvás az, gyakran felriadok. Kipróbáltam az itt kapható enyhe altatószereket, semmi....meleg fürdő, langyos tej, levendula...semmi. Nem az álmossággal van baj, a szemem, testem álmos, de az elmém nem. Sokan mondták, hogy hiába áll át a test pár héten belül, az elmének sokkal több időre van szüksége...de mennyire?? :( Ha majd dolgozok, az biztos más lesz, már csak ezért is várom, már nem érdekel az sem, hogy egyelőre esetleg pénztáros leszek egy könyvesboltban, jó az is csak csináljak már valamit :DD

Boldog szülinapot egyetlen férjemnek, aki a társam, a szerelmem és a legjobb barátom!! :)

Végre eljutottunk ide is, egy nagyon szép napot töltöttünk el a parkban, ami tulajdonképpen egy óriási skanzen. Az 1800-as évek közepétől az 1920-as évekig mutatja be az életet, egy nagy főutca segítségével, ami egy erőddel kezdődik, benne hajóműhely, katonák lakhelye, közös ebédlő, raktár stb. aztán az utca folytatódik lakóházakkal, üzletekkel, pékség, templom, hotel minden van. Az eladók korabeli ruhában flangálnak, és régies, brit-angolt beszélnek, de belefuthatunk az utcán pl egy szekér mellett üldögélő fiúba, aki ha megkérdezed, akkor elmondja a történetét (betanult persze, de kedves). Egy veteményes kertnél Jim megkérdezett egy kertészt, hogy hogy van:

Jim: Mi újság?

Kertész: Csakhogy ideértél, hogy segíts!

Jim: De nincs nálam semmi eszköz.

Kertész: Nem magának mondtam, uram, hanem az asszonynak (és rámnéz szemrehányón) :)))))

Nagyon jópofa az egész és profi, nem is csináltam elég képet, legszívesebben visszamennék :) Egy vonattal mentünk az erődhöz, aztán az 1895-ös utcán ettünk sütit, málnaszörpöt ittunk hozzá, minigolfot játszottunk az 1905-ös utcán, végül az 1920-as stílusú vidámparkban felültünk a körhintára. Isteni nap volt, komolyan :)

A vonat 

Az erőd

Bolt az erődön belül

Farm

1895-ös utca

1905-ös utca

1905-ös nappali

Vidámpark

Ditti írta, hogy nálunk mindig történik valami...hát ez most tényleg igaz. Miután megnéztünk 2 lakást, derült égből villámcsapásként érkezett a főbérlő telefonja, felajánlotta, hogy majd felére leviszi a bérleti díját a háznak. Ezen persze elgondolkodtunk. Igaz, hogy a ház túl nagy, és az eredeti igen magas bérleti díj miatt nehéz lett volna teljesen berendezni, de így más a helyzet. Konkrétan mostantól a ház mindennel együtt annyi lesz, mint egy lakás, magyarán lesz lehetőség normálisan belakni, aztán majd meglátjuk. Az ajánlat 10 hónapra szól, és a hátterében az van, hogy kedvelnek minket, és nincs kedvük valaki mást szerezni, eladni meg a mai helyzetben nem tudnák. Edmontonban, sőt egész Nyugat-Kanadában nagyon felmentek az árak, kb. háromszor annyi egy ház ára, mint az USA-ban például. Elfogadtuk az ajánlatot. Ami az én érzéseimet illeti...nos, megszólalt egy hang a fejemben, hogy nem lehetsz annyira hülye, hogy egy lakásért feladsz egy ilyen házat csak mert nem szoktad meg. Igaz, hogy csak 10 hónap és utána valószínűleg lépünk, de mivel addig nem drágább, mint egy lakás, hát minek költözködjünk... Azt hiszem engem inkább az vezérelt, hogy egy nagy, közös projectbe kezdhetnénk a lakással, így a berendezkedés marad, és most már bizony örülök neki...hiányzott volna a kert és a nagy konyha :P