Nemrég értünk haza, de úgy visszamennék :)))))))))) Kezdem az elején.
Délelőtt indultunk, jó unalmas volt az út még be is aludtam, aztán úgy 1,5 óra múlva feltűntek a hegyek előttünk. Szép, napos időnk volt, megálltunk egy kávéra Hintonban, ami úgy egy órányira van Jaspertől. Meg akartuk nézni az ottani kiképzőbázist, ami hasonló Jim munkahelyéhez, de nem találtuk meg. Aztán lassan beértünk a hegyek közé. Lélegzetelállító, komolyan! Leírni nem is lehet, majd a képek beszélnek helyettem. Láttunk prérifarkasokat, Jim kiszúrt a hegyen pár kanadai vadjuhot, kicsit később pedig az Athabasca folyó partján egy pihenő vapitit (olyan mint a szarvas csak nagyobb). Onnan lehet tudni, hogy valami állat van a közelben, hogy sorban állnak az út mentén az autók :) Így találtunk később egy nagyobb csapat vapitit is. Aztán beértünk Jasperbe, nagyon helyes kisváros, egy erdei utat követve pedig elértünk a célunkhoz a Patricia-tóhoz. Hát az valami gyönyörű...a tó vize szinte türkiz, mondjuk minden víznek ilyen színe van itt, mert ezek mind a gleccserekből származnak. A tóval szemben van a Piramis-hegy. Marhára nem néz ki piramisnak, illetve csak egy irányból és jó messziről, még Jasper előtt láttuk. A kisház tüneményes volt, teljesen felszerelt konyha, két hálószoba (az egy hálószobás házak mind foglaltak voltak), aranyos nappali kandallóval és egy kis fürdő. Lepakoltunk, nézelődtünk egy kicsit a városban, aztán estére visszamentünk. Hihetetlen volt, hogy amint lebukott a Nap a hegyek mögé olyan csontig hatoló hideg lett, hogy áldottam magam, amiért bedobtam a kocsiba a télikabátom indulás előtt. Érdekes, mert a csontig hatoló hideg a párás időjárásra jellemző, itt meg száraz volt a levegő. Éjjel temérdek csillag, nem is láttam még ennyit soha, kár, hogy a kamerám nem képes arra, hogy megörökítse a csillagokat illetve más részleteket (ahogy néha pl a víznek is teljesen más színe van a képeken, mint a valóságban). Másnap reggel 9 felé ébredtünk, reggeliztünk, és elindultunk az Athabasca vízeséshez. Itt történt, hogy elbőgtem magam...annyira csodálatos, szinte alázatot éreztem, amikor láttam a zubogó vizet, és a sok millió éves kanyonokat, alagutakat, amelyeket a víz vájt ki. Bátor voltam, mert én fosok a magasságtól és a meredek helyektől (már az enyhén meredektől is), de hősiesen végigjártam minden kis utat, amit lehetett. Ezután tovább mentünk a folyó mentén, amíg elértük a Sunwapta vízesést, ahol megálltunk enni az egyik üdülőhelyen, onnan csak 2 perc volt kocsival a vízesés maga, naná, hogy szépséges volt, bár nem olyan nagy, mint az Athabasca. Ekkor még csak koradélután volt, továbbra is napsütés, az autópályán tombolt a meleg, de a vízeséseknél majd lefagytam. Szóval elhatároztuk, hogy megnézzük a Columbia jégmezőt, ami egy óriási gleccser, sajnos olvad, mint a többi, néhány évtizeddel ezelőtt még elérte a jég azt a területet, ahol most már javában a parkoló üzemel. Az út a jégmezőig nagyon érdekes volt. Néha felbukkant jobboldalon a Sunwapta folyó, de különben hatalmas hegyek között kocsikáztunk, és néha bizony kimondottan rosszul éreztem magam. Felnézel ezekre a monstrumokra, melletted szakadékok, csend, semmi nem mozdul, és a fenyőfákon kívül semmi élőt nem látsz a magasban, mégis az az érzésed, hogy a hegy maga is él és figyel...brrrr :)))) Ahogy közeledtünk a jégmezőhöz, egyre változott a táj, megjelentek a havas, jeges hegycsúcsok és a szürke apróköves lejtők. Kb mintha a Holdon jártunk volna leszámítva a jeget. Sajnos mivel reggel még nem terveztük ezt az utat, így nem voltunk megfelelően öltözve a gleccser-túrához, ami abból áll, hogy egy busz óriáskerekekkel felvisz egyenesen a jégre. Én remegtem az egyszál poncsómban, amiben amúgy a nap korábbi részében melegem volt, mások meg pufikabátban, kesztyűben, sapkában grasszáltak. Magyarán ezt kihagytuk, de így is fenséges látvány volt. Vacsoraidőben értünk vissza a Patricia-tóhoz, kiültünk a tópartra olvasni, aztán jött megint a csontig hatoló esti hideg, úgyhogy visszavonultunk. Jó napokat választottunk, ugyanis ma reggel felhőkre, és szemerkélő esőre ébredtünk, összepakoltunk, és fél 11 felé elindultunk haza. Láttuk, hogy a hegyekben hó is esett és megint belefutottunk a juhokba :) Sajnálom, hogy jávorszarvast, medvét nem láttunk, a pumára nem sok esély volt, mivel nem mentünk sziklás részekre éjszaka :))) Már tervezzük, hogy novemberben még a nagy hó előtt végre elmegyünk Lee bácsiékhoz, és akkor láthatjuk a híres Banff parkot meg a még híresebb Lake Louise-t.
Komolyan szomorúak voltunk, hogy haza kellett jönni, bár Skye nagyon hiányzott.
Alul vannak a címek, jobb oldalon lehet lapozni a nyilakkal, és az egyes képekre kattintva láthatóak a képek nagyobb méretben, de a képek felett is van egy Más méret gomb, amivel nagyíthatóak a fotók.
Csak irigykedem egyfolytában ahogy nézem a képeket. Gyönyörű helyen jártatok mese szép és elhiszem neked hogy elmondani nem lehet és sajnos a képek tényleg biztos nem úgy adják vissza a tájat. De így is nagyon szép!:)
Te jó ég...! Hogy megy az idő!!!!Már fél éve kint élsz.. :))+++ A képek gyönyörűek, a beszámoló pedig nagyon klassz! Örülök, hogy ilyen szupi napok állnak a hátatok mögött. Apropó...Ha elutaztok, ki vigyáz Sky-ra?
Bizony elrohant a fél év :) Borka, ha több napra mennénk, akkor vinnénk Skye-t is utazókalitkában, de 3 napra az egyik barátunk vállalta, hogy benézett minden nap, lecserélte a vizet és a kaját, még játszott is vele :)
Gondoltam, hogy csúcsszuper dolga volt addig is, amíg nem voltatok (kétség sem férhetett hozzá). :) De nagyon érdekelt, hogy ti hogyan oldjátok meg a dolgot, ha nem tudjátok/nem akarjátok magatokkal vinni a Szárnyast. :)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg.
Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
)
Csak irigykedem egyfolytában ahogy nézem a képeket. Gyönyörű helyen jártatok mese szép és elhiszem neked hogy elmondani nem lehet és sajnos a képek tényleg biztos nem úgy adják vissza a tájat. De így is nagyon szép!:)